Pár napja az esküvőszervezők konferenciáján meséltem erről a ‘termékről’.
Sok nagy kedvencemet adta ez a műfaj. Sorolhatnám hosszasan, glamourokban sok nem publikusat, a desiderit, a havas eljegyzésit, az őszi örömfotózásost és most itt a legújabb.
Annyi fotós kifejezésünk van, melyre nincs jobb magyar kifejezés. Ennek már valamikor szótárat is írt Csaba, mert bizony aki elsőre csöppen a fotós világba nagyon elveszett lehet elsőre a rengeteg idegen kifejezés láttán.
A fusion-nak sem született még meg a helyettesítő magyar neve. Úgyhogy elnézést, ez most marad így.
A bejegyzés szinte másolata lesz Szilvia korábbi vizuális mámorról szóló írásának, hiszen ez az anyag ugyanaz az téma, ugyanaz a páros, ugyanaz az esküvő.
Ám mégis nagyon más, amit itt fogtok látni.
A fusion mint annyi minden ebben a szakmában amerikai eredetű, ahol fotográfusok kezdték el használni. Nem úgy, ahogyan itt látható, hanem elsősorban a hang miatt. Odakint a beszédek, fogadalmak egyediek, csak a párosra, szülőkre, vendégekre jellemzőek, sokszor hetekig írják őket.
Ezeket kezdték el felvenni a fotográfusok és beillesztették a slideshow alá, a zene közben, bizonyos részekhez. Itthon erre nem igazán volt igény. Ami hozta a fusion eltejedését, az a DSLR videózás megjelenése. Magyarul azonos gépekkel és optikákkal dolgozunk, mint a videós kollégák. Hasonlóak lettek a színeink, a mélységélességeink, néha nem is tudja az ember mit lát, egy fotó, vagy videó részletet, mindaddig amíg meg nem mozdul. Legalábbis egy jó fusionnál biztosan így van..
Ennek az anyagnak annak idején elkészült a same-day-slideshowja, majd hetekkel később a fusion. Elvileg nagyon hasonló kellene legyen a kettő, ám mégis nagyon más.
Ez volt az aznapi slideshow:
Ehhez sem kellett kevés ember, hiszen az, hogy összeálljon az esküvő Szilvia már megírta, mi minden kellett.
Ám ahhoz, hogy ez a fusion létrejöjjön még több. Kellett egy plusz ember a videóhoz, kellett egy ötlet a vezérszálhoz, kellett egy szövegíró, egy ügyes vágó. A fusion igazi csapatmunka, főként, ha ilyen környezetben szüleitk és a legkevésbé elcsépelt formában.
Filmhez illően címe is van, Péter a hal.
A nevet pedig a vőlegény adta, stílusosan, egy másik nyálkás, csúnya, már nem létező hal után. Csak ilyen egyszerűen, mert szerinte a halakat Péternek hívják.