3 hónapja feltöltöttem a vimeora egy köszöntőt. Stofi köszöntőjét, ami nézettebb lett, mint legtöbb anyagom. Ebben a sablonokkal teli világban, szakmában egy ilyen eredeti vőlegény köszöntő 3 perc igazi, mindenféle manipulációtól mentes szórakoztatást adott.
Dóriékkal úgy találkoztam, hogy nem is emlékeztem rájuk. Emi&Máté esküvőjében voltak vendégek 3 évvel ezelőtt. Pedig még közel is ültek hozzám. Az esküvők sodrása, a sok fiatal arc felmentést ad, hogy miért is nem emlékszem. 😉
Pedig Dóri igazi jelenség.
Ahogyan körülöttük annyian.
Jól emlékszem a találkozóra velük. Gyakorlatilag mindenről beszélgettünk, csak az esküvőről nem. Kapcsolatokról, munkáról, szenvedélyről, energiáról.
Ahogyan itt is, az esküvők nagy részébe úgy megyek, hogy számítok valamire. Tőlük nagyon sokat vártam.
Az elvárások, a hangolódás, az elképzelés a megvalósulással ezer féle arányban alakul. Pont mit a való életben, bármi más területen. Itt az esküvő úgy indult, ahogyan azt elképzeltem. Sokan voltak, zajosak, zűrösek. Nekem ez hazai pálya, szeretem a készülődések kavalkádját, az izgalmát.
Az esküvő már jobb volt, mint vártam. Hihetetlen színes násznép gyűlt össze. Az atya vicces volt, a zenék már a templomban érdekesek. Skót dudás bevonulásnál örültem először igazán annak, hogy videós kolléga is dolgozott mellettem.
Az igazi nagy meglepetést a buli hozta azonban. Azt vártam tőlük, hogy nagyon jó lesz. Van azonban a bulinak olyan szintje, amit még én sem tapasztaltam. Leírni nem fogom tudni jól. Nem lehet az energiának ilyen hullámait, órákon át tartó lüktetését elmesélni. Ha azt mondom, hogy a pop, az ír punk és a népzene-néptánc keveredett négy zenekar valamilyen formájában gyakorlatilag folyamatosan, az utal arra, hogy zeneileg mi volt ott. A csárda padlózata gyakorlatilag folyamatosan rengett a tömeg ugrálásától. A pár perces áramszünet semmi gondot nem okozott, énekeltek tovább, majd visszaszált a zenekar. Amíg a menyecskét konytolták, a vőlegény és zenekara (Paddy and the Rats) koncertezett. Éjjel kettőkor kérdeztem meg a menyasszonyt, hogyha van menyasszonyi tortája, azt lefotóznám. Gyorsan kihozták, odaálltak mögé, vágtak kettőt (háttérben buli tovább) majd már megint a tánctér közepén voltak. A talicskázás, az asztalon táncolás teljesen normális bulielemek voltak. 4-kor jöttünk el Esztivel, ők reggel fél 8-ig nyomták.
Próbáltam elmesélni utána mindenkinek, mit is éltünk át. Milyen is volt énekelni, zenélni, táncolni tudó fiatalakkal egy lagziban lenni. Nem lehet jól. Hálás vagyok, hogy volt videós kolléga, talán azon átjön, mi is történt ott azon a májusi éjszakán.
Így amikor hétfőn a fotózásukat csináltuk és már nem volt ott a kolléga, viszont ott volt Stofi gitárja, így született ez a fusion. A dalról egy dolgot el kell meséljek, Dóri ihlette, neki íródott. Nem tudom, hányadszor énekelte el Dórinak ezt a dalt. De a lány a Balaton partján szerintem sokadszorra sírta el magát rajta…