Tavaly volt egy fotózásunk, amit nem írtam meg. Nem kerültek fel a képei még sehova, pedig Vica olyan sok szépséget hozott a levendulák közé. Valahogy ez a facebook világa olyan csalóka. Felkerül oda egy-két kép. Most hogy hiányzik nekem. Mert hogy Vica és Tamás, illetve most már Ábris is egy folytatásos teleregény itt a blogon. Az utolsó, amit még megírtam, az a kismamasorozatuk volt. Bár igazából nincs is mit írni. Inkább csak a képek. Azok elmesélnek róluk mindent.
Jól vannak. Imádják a babát, szépek, egészségesek. Harmónia van körülöttük. Vica menyasszonyi lazaságát áthozta az anyaságba.
Most, hogy megnéztem a kismamasorozatukat érdekes különbséget vettem észre. Rendre ezt csinálom. Páros sorozatoknál, kismama képeknél csomó érdekes kivágást, fura szöget kerestem. Ahogy babák, gyerekek kerülnek elém, közelebb megyek, rengeteg portré készül. Ha bemásznék az agyam aljába, biztosan lenne ott erre magyarázat…
Ha messze nem is megyek, azért idióta képek mindig születnek. Lassan remek montázs születhet Tamás fejnélküli képeiből. 😀
Fotózni a szokásosan fotóztunk. Kitűztük a napot, majd rossz idő miatt toltunk rajta egy bő hetet, nyerve plusz 12 fokot. Aztán kinéztünk egy irányt, megálltunk ott egy teljesen másik helyen, mert nagyjából bárhol azon a környéken már minden gyönyörű volt. Mondjuk sokat elárul rólunk, hogy úgy nagyjából indultunk neki. Végül is min aggódtunk volna? Minden megvolt, hogy jól érezzük magunkat. Az élet Vicáék környékén valahogy olyan egyszerűen nagyszerű. 😉
